ezer eve nem latott exekkel összetalalkozni egyesek szerint semmi ertelme, masok szerint nincs ebben semmi extra, es nem kell tulparazni, hogy az ember dug egyet nosztalgiabol. szerencsere egyik sem bizonyult helytallonak a fenti ket eszrevetelböl. ezer eve nem latott, de emlekezetünkben tulsagosan is pozitiv kepkent elö ferfiuval talalkozni, napot, ejszakat vele tölteni remek elmeny is lehet. örömmel konstataltam, hogy a kepet sem rontottuk el, söt, tovabba szerelembe sem estem, csak testileg. es szo sem volt nosztalgiarol. minden tökeletes.

akar egy Peter Heppner koncert.

es hogy ez mennyire egy jo döntes volt!

most pedig indulok a Heppner koncertre.

na, megint sikerült abbafejezni az éjszakai csevegést. szombaton már szemtől szembe. érdekes lesz. azt hiszem, még soha nem vártam férfit vasútállomáson.

pénzügyi nagymutatvány következik. az egyik számlámhoz nem tudok hozzáférni, a másikon pedig összesen 42.88 euro van. ma felvettem a februári fizetésemet, befizettem az internet-számlát, vettem 200 eurot, ajándékokat, holnap kifizetem a telefonszámlát, és a hónap további része a spórolás jegyében telik. tulajdonképp ideje volt. még jó, hogy a koncert- és a vonatjegyet már előre megvettem. mindenesetre ennyit a könyv és cédévásárlási tervekről. de a tv-toronyba az Alexen mindenképp felmegyünk, és kinéztem pár pazar kiállítást. sörre és kávéra is futja. akkor meg?

vagy a molyok, vagy én. de én azért alapvetően egoista vagyok. csak tudnám, hol laknak.

délben feltettem a kávét főni, elmentem pisilni, és hála az égnek, hogy nem fél órával később keltem, különben... szóval azóta nincs víz a házban. jó esetben este tízre megjavítják. hogy pontosan mit is, azt nem tudom. az utóbbi hetekben Lengyelország-szerte probléma volt a villamos- és vízvezeték hálózattal a nagy hideg, a havazás és a jég miatt. itt semmi. most, hogy szinte tavaszias meleg lett (-5 fok), most mondja be az unalmast a vízvezeték. egy üveg desztillált vízen, a lefőzött kávén, egy liter tejen és két doboz sörön kívül nincs itthon iható folyadék. azóta megittam a kávét a tejjel, a deszt.vízhez nem nyúlnék, maradt tehát a választás: sör vagy a négy darab narancs levesítése a hűtőből. a józanabbik megoldás mellett döntöttem, így jutottam végül újabb két deci folyadékhoz, a művelet után pedig az erkélyen lévő hóval még kezet is mostam. este tízig viszont még simán sor kerül a grapefruitra (tudja valaki, miért ez a neve?) és a két Tyskiere is. persze boltba is elmehettem volna, de az túl egyszerű lett volna.

amúgy meg épp befejeztem az év ötödik könyvét, elég vegyes lista. az Abszinthtól kölcsönkért Capa-könyvvel kezdtem, el voltam ragadtatva, és nem mellékesen beleszerettem az elbeszélőbe. ezt követte a két hónapja kölcsön kapott Dan Brown regény, az Angyalok és démonok. azt egy ponton nem bírtam tovább, így félretettem, és elolvastam a szintén Abszinthtól (karácsonyra) kapott Halálkultuszt. sajnos a könyv jó volt, seperc alatt elolvastam, és akkor megint csak visszatértem az angyalokhoz. a nyolcadik csavar után kibaszottul untam a könyvet, de akkor már hajtott a csakazértis. én könyvet félbe nem hagyok. ez valami mánia nálam. csak egyszer volt olyan, hogy mégis. azzal a könyvvel másfél évig próbálkoztam, szívem csücskétől kaptam, mert neki nagyon tetszett. hát, én utáltam. szóval ez az egyetlen könyv eddig, amit feladtam. végigszenvedtem magam a Brownon is, és megígértem magamnak, hogy soha többé. aztán jött Galgóczi Erzsébet. mert nagyon szerettem a Vidravasat (ha jól emlékszem 1984), és úgy döntöttem, hogy végigolvasom a teljes Galgóczi életművet. ki is vettem az intézet könyvtárából három kisregényt. az első is egy dokumentumregény, (1980), de messze-messze elmarad a Vidravas mögött, aztán ma befejeztem A közös bűnt (1976), amiből filmet is csináltak. ez még gyengébb. szóval attól tartok, hogy minél inkább visszamegyünk az időben, annál inkább nő az esély arra, hogy a pártideológián iskolázott irodalommal találom majd szembe magam. de mindegy, mindezzel együtt is kíváncsi vagyok. de most azért kéne egy jó könyv éles váltás, szóval jön az új Schulze regény.

tegnap volt az a nap, amikor nem hagyták, hogy kialudjam magam. délig alvás helyett 9 és dél között négy ébresztés kaptam. és, még mielőtt valaki megkérdezné, elárulom, azért nem kapcsoltam ki a mobilt, mert engem a kutya sem szokott keresni szombat délelőtt itt a világvégén. a vezetékest meg amúgy is kiiktattam, hátha a családomnak mégis eszébe jutna rámcsörögni. szóval röviddel dél előtt morcosan kimásztam az ágyból, főztem kávét, aztán módszeresen elbasztam a napot ahelyett, hogy dolgoztam volna. na de nem csak az enyémet, ne kispályázzunk, az agyára mentem mindenkinek, aki hagyta. Dream volt az utolsó a sorban. ő általában egészen jól tolerálja a hülyeségeimet, de majd' egy óra után neki is elege lett, s miután finoman rámutatott, hogy nem vagyok egészen normális, álmosságra hivatkozva elbúcsúzott. mindenkitől kérek elnézést.

volt tegnap egy olyan havazás, hogy ebéd közben csak bámultam ki a kávézó csupaüveg falán át a parkra, lent gőzölgött a leves, kint pedig olyat produkált a természet, amilyet amúgy csak a disney-filmek szoktak. óriási pelyhekben esett a hó,és olyan sűrűn, hogy alig láttam el a fákig szemben. egy óra alatt esett vagy 8 centi hó. eddig sem volt pedig kevés a városban. igazán nagyon szép minden. én pont igy képzeltem Varsót, mielőtt idejöttem. és Varsó idén, csak az én kedvemért olyan lett, amilyennek vártam. szép tőle.

nyolcra szólt a meghivás - születésnapi buli -, én meg fél kilenckor még mindig itthon szüttyögtem, és valami jól hangzó kifogáson törtem a fejem, hogy miért nem tudok elmenni. csakis a hiányzó kreativitásom az oka, hogy aztán mégiscsak beestem röviddel tíz után. majd - részemről legalábbis - három sör után durván kínos zenékre táncoltunk paródiákat. pazarul sikerült este volt remek társasággal. mondjuk, mentségemre mondom, a lambadát azért kihagytam. a fevert viszont nem. egyre több jó hely van a listámon a varsói éjszakából. azt hiszem, tényleg jó döntés volt ez a város. az egyik legjobb eddig.

itt ült egy szarka a balkonomon, de mire lekaphattam volna - huss...

amúgy szabadnapom van, ami azt jelenti, hogy itthon dolgozom. abban meg az a jó, hogy pl. ki tudom mosni a szennyest, egy-egy szünetben fel tudok mosni, és pl. ebédet is tudok főzni. napok óta nem jutottam el a boltba, ergo nincs itthon semmi. viszont bőven van már annyi rutinom, hogy tudjam, hogy a nincs itthon semmi kijelentésem még bőven túlzó annyira, hogy ebből a semmiből össze lehessen kreatívkodni egy ebédet. így született a mai spenótos-citromos csicseriborsó-leves. finom. és még a munkával is haladok.

ma tudomásomra jutott, hogy tényleg létezik olyan kifejezés a lengyelben, hogy "orrszőrfagyasztó hideg".

már régen sikerült megbőgetnem valakit. bezzeg ma.

amúgy meg -23 volt reggel.

plusz pms.

tököm televan.

hogy ez egy mennyire szükséges és konstruktiv bejegyzés....

talán abba is kéne hagyni az egészet.