összefutottam tegnap egy lánnyal. megbeszélt összefutás volt allerdings. egy éve nem láttam, megnőtt a haja (az enyém is), amúgy ugyanolyan, mint volt, és pont ez az, ami vonz és ami zavarba hoz benne. ha beszél, olyan, mintha a fejemből beszélne. mindig pont azt mondja, amit én is mondanék, úgy gondolkodik, ahogy én gondolkodom. és a csaj nem normális.

ennyi ideig talán még soha nem hanyagoltam a kinevetavégént. boldog új évet mindenkinek. én most először félek tőle.

normál esetben egy fej- és torokfájás némi hőemelkedéssel és szédüléssel nem tartana itthon, de ma betelefonáltam, hogy max. orvoshoz megyek, munkába nem. viszont orvoshoz sem megyek, csak holnap reggel nyolcra. addig meg jól meggyógyulok az aszpirintől Spirót olvasva, teákat iszogatva, mindezt megspékelem ágyban maradással és sok alvással. nem kockáztatom meg, hogy pont akkorra legyek szarabbul, mire megyek haza.

ezt véletlenül találtam, és döbbenettel figyeltem aztán. tudni akarom, hány jegyet adnak el rá. nekem ugye különösen szívügyem a német zeneművészet.

egy ideig még próbálkoztam, de aztán amikor elindultam itthonról, nem bírtam nem bőgni. végigbőgtem a metróutat, végig az egész Długa utcán, aztán mielőtt felmentem volna A&M-hez összeszedtem magam. a táskás, vörös szemeket ráfogtam a fáradtságra, megsütöttünk többszáz gyömbéres rénszarvast, sünt, dávidcsillagot etc., aztán hazafele már a lépcsőházban folytattam, aztán a Długa utcán vissza, aztán a metrón, közben elfogyott a zsebkendőm, hazafelé jövet akartam venni egy üveg bort, de aztán bőgve nem akartam bemenni a 24 Alkoholba, így erről letettem, szóval folytatom bor nélkül, vagy iszom abból, amit másnak szántam. és egyáltalán a kurva életbe.

van valami, ami mindig kihoz a sodromból. és amúgy sincs sok sodrom mostanában. szóval általában csinálnom kell valamit, nem szeretem elbaszni az időt, csak ha az eleve úgy lett megtervezve, hogy az az idő el lesz baszva. mert akkor ok. kell az is néha. de amúgy szeretem, ha mindig történik valami, mindig csinálok valamit, megyek valahova, intézek valamit, még ha ez fárasztó is, a lényeg: nem unalmas. az élet úgyis túl rövid. és ha valaki arra kényszerít - direkte/ indirekte - hogy egy helyben topogjak nem tudva meddig tart ez az állapot, akkor menthetetlenül szakad a cérna - fúria leszek. ezért is nyűgöz le a még nincs hétéves unokaöcsém, aki előre megtervezi a napját - tudván, hogy a családjára ebben nem számíthat (tényleg nem - káosz) -, és már reggel felhívja a nagyszülőket, hogy hányra menjenek érte a napközibe, mert neki tervei vannak. és ezt nem azért, mert a szülők erre utasítják, hanem mert átgondolja fejben, hogy az neki hogy lesz a  legideálisabb, és mert tudja, hogy ebben csak magára számíthat. csodás.

most, hogy a mailboxomban a helsinki repjegyem, máris jobban érzem magam.

anyagi helyzetem javulóban van, de ez nagyon sokba kerül nekem. el is könyveltem, hogy el kell búcsúznom mindenféle utazástól és nyaralástól, de aztán rájöttem, hogy dehogy, hiszen márciusban megyek Finnországba. ugyan nem ez a legjobb időszak oda utazni, de legalább nem én fizetem, és egyáltalán nagyon jónak ígérkezik. északra megyek, de előtte megállok négy-öt napra Helsinkiben, V. pedig úgy megörült ennek, hogy felajánlotta, hogy akár el is fuvaroz majd a messzi, havas északra. szóval most mindenki boldog, én leginkább.

születésnap. ilyenkor szoktam számot vetni. de ma valahogy nem megy. pedig próbálkoztam, már reggel a félórás villamosúton is, de nem igazán tudom ezt az évet lezárni. még várok vele kicsit, talán majd szilveszterkor. vagy akkor se. minek számolgatni, elszámolgatni. az jutott eszembe, amikor nyolc-tízéves korom körül elhatároztam, hogy felnövök, mert ez így nem jó, gyereknek lenni az nagyon sebezhető állapot. sokat dolgoztam rajta, és tök jól sikerült. aztán egy ideje azon gondolkodom, hogy ideje lenne visszacsinálni, mert elég volt ebből, és nem is áll jól, és nem is én vagyok. na, mégiscsak számot vetettem. jövőre újra ugyanitt.

ma sem mentem bevásárolni. ennek következménye főzéskor: hagyma, csirkemell, kínai kel, leveskocka, gombapor, bors, fokhagyma, egy tojás és szójaszósz - levessé egyesülve. az eredmény küllemre kétségtelenül moslékra emlékeztet, de az íze határozottan jó, kalóriatartalma alacsony.

és most azt csinálom, amit ilyenkor mindenkinek kéne: forró kakaót iszom - kurvára fog fájni tőle a hasam, mint mindig, de imádom -, és Miért éppen Alaszkát nézek. már csak a szex hiányzik mellé.

a meghívás vacsorára szólt A&M.-hoz, úgy tudtam, hogy öten leszünk, aztán kiderült, hogy meghívták az összes itteni barátomat, és csináltak nekem egy korrekt születésnapi bulit. székeket szereztek be, főztek tizenix emberre, mindenki hozott bort, és minden egyéb. meghatódtam annak rendje s módja szerint. hattól kettőig tartott a móka, most meg itt vannak a rózsák, az ajándékok és a lelkes e-mailek a postaládámban. és nagyon jó nekem.

nagyon szeretem a barátaimat.

megvettem ma az utolsó előtti karácsonyi ajándékot, egyet még várok a postán, hétfőre ideér talán, egyet még holnap veszek. és mindezt harmadik advent előtt. nem vagyok javíthatatlan. annyira belejöttem, hogy holnap papírt is veszek meg szalagokat. a horoszkópom azt mondta, menjek ma vásárolni, és én mentem. útba ejtettem az egyik kedvenc turkálómat, és bevásároltam. az eredmény: három felső és egy alkalmi ruha. most keresem az alkalmat.

dír rídörz, ma elmesélem nektek, hogy megjött a tél. a Puławskán találkoztunk, az arcomba köpött pár hópelyhet, amiről nem tudtam rögtön eldönteni, hogy eső-e vagy tényleg hó, de aztán úgy döntöttem, hogy az utóbbi. hideg is lett estére, fázott a homlokom az esti szélben - sapkaszezon. szétharapdáltam a szélszárította számat -szőlőzsírszezon. hamarosan a kezem is szétfagy - kesztyűszezon. nem kellett bevásárolni mennem, tele van a hűtő - citrusszezon. még két hét Varsó. nem érzékelem az év végét, csak az egyformaságot. vagy inkább az alváshiányt. hamarosan ki is kapcsolom a telefonom holnap délig.