|
|||
|
2007. április
végre lejutottam a vízpartra. minden kellék a helyén volt: hold és csillagok, pacsirta és horgászok, ezüsthíd és szélsusogás. meg rajtam a téli dzsekim, mert meg lehet kint fagyni. a cseresznyék a fán meg is teszik biztosan legkésőbb reggelig.
Címkék:
mitől lesz poros egy szoba, ahol nem lakik senki? és miért olyan hülye valaki, hogy sötétbarna padlót csináltat, pedig utál takarítani? nyilván magamról beszélek. sajnálatos módon sehol egy rendes sváb a felmenőim közt. de elég nyárspolgár vagyok ahhoz, hogy zavarjon a rendetlenség vagy a kosz. álmaim háza (érdekes módon lakásról ritkán álmodozom) olyan, amiben semmi de semmi porolnivaló felesleges holmi nincsen. soha nem értettem a nippgyűjtőszenvedélyt, sem a nayaralásból hazacipelt haszontalan (értsd: minden gyakorlati funkciótól mentes) mütyürök vonzerejét nem érzem (borzongani viszont tudok tőlük rendesen). megvan az a rossz tulajdonságom, hogy az ajándékba kapott hasonló dolgokat gondosan dobozok és fiókok mélyére rejtem, mert látni sem bírom. mostanára viszont megteltek a dobozok, megteltek a fiókok és a szekrények. vajon hány év az elévülési ideje egy-egy ajándékba kapott haszontalanságnak?
miután szívem egyik csücske leszállított nekem egy office-telepítőcédét délután, majdnem használható a gép. már csak egy-két apróság hiányzik mint pl. a
Címkék:
hát, ezt nagyon fogom élvezni. mármint a különbejáratú sétálósgépet. eztán nem fogok egyedül ágyba menni. már megérte. csillog-villog a képernyő, először meg is ijedtem, hogy hogyan fogom én lekaparni róla ezt a fóliát, de kiderült, hogy nem is fólia. de majd hamarosan koszos lesz, és akkor majd nem ülök előtte ennyire megilletődötten. ami viszont kibaszottul idegesítő, az az, hogy berezeg , ha írok rajta. nem is értem ezt. már, hogy hogyan lehet ilyet csinálni. mit lehet tenni ez ellen? mert szerintem nem működik, hogy kitámasztom valamivel alulról. az is vicces, hogy nincs rajta semmi, de semmi. a róka is csak öt perce. ja, és tegnap megnyitott a Sark a Margitszigeten. a saját szememmel láttam. három sör hosszan. Címkék:
azért szégyen, hogy csak azért jövök be a könyvtárba, mert itt amúgy meg pár napon belül lesz sétálós gépem, és remélem, azzal majd le tudok valakit nyúlni drótmentesileg. emberi számítások szerint mekkora esély van erre a nyolcadik kerület közepén? Címkék:
és akkor aztán minden a helyére kerül. de mi van, ha nem akarom ezzel megvárni az utolsó harsonákat? másrészt meg addig nem unatkozom, amíg minden ilyen bizonytalan. aztán nem garantálja senki, hogy nem lesz elegem azonnal az egészből. mindenből. ja, és nem tud ajánlani nekem valaki egy tuti fogorvost? meg a mentát is át kéne ültetni, legalább addig bírja már ki, amíg beszerzem hozzá az üveg Baccardit. a metélőhagyma meg virágzik. pedig nem azért vettem. szóval a dolgok alapvetően kiszámíthatatlanok, tervezhetetlenek. a metélőhagymának is ketyeg a biológiai óra. és akkor meg jön még a szél. nem tudok nem gondolni rá, amikor fúj, hogy hát mit is fúj. mélyeket lélegzek a porított kutyaszarból, amit felkap a végre átköltöztettük a gépemet is. nem, ez nem az, mert az én gépem egyelőre hulla, értsd: no külső kommunikáció. de van rajta zene, nem is akármennyi és nem is akármilyen, szóval lassan teljes lesz az életem az új lakásban. viszonzásképp a fuvarért ebéd a Kiadóban, de előtte adtunk egy kicsit E-vel a vidéki lelkünknek, vettünk virágládát, alátéteket, erkélyről lógatót, száz liter virágföldet, meg növényt dögivel. hozzám ebből csak két kaspóravaló füüszernövény költözik, de legalább zöld. megvan az első alapanyag amojitóhoz.
E. most épp az újonnan beszerzett kamillát költözteti a kék! virágládádba kis kéjes sikkantásokkal. megyek is, megnézem, mire jutnak egymással.
ma azzal kezdődött a munka, hogy a főnökeim kezembe nyomtak egy pohár vörösbort (szárazat, ahogy szeretem), majd bő egyórában drogokról, irodalomról és könyvekről csevegtünk. az est későbbi részében németül cseveghettem vagy másfél órát politikáról, történelemről stb. megtartjuk a melót, akármilyen nevetséges összegért is
ma méltóságom utolsó maradványaitól is megszabadultam. akkorát estem a kongresszusi előtt, amekkorát csak lehet. dafür van viszont egy dedikált példányom Brussig új regényéből (mármint nekem új) nemtom, jó csere volt-e...
Címkék:
és ismét elvesztettem egy fél pár fülbevalót...
Címkék:
az ember
Címkék: szerintem soha nem érek végére a pakolásnak. ebben az egyetlen jó dolog az, hogy amíg a gépem itt van, addig net is van, aztán megvonás lesz. no net, no msn, no blog, no információ. ma már újságot is vettem. pedig az utóbbi időben leszoktam róla. sőt, rendeltem HVG-t házhoz, mer' olcsó volt. lehet, hogy be kéne végre íratkoznom egy tisztességes könyvtárba. költség- és környezetkímélő megoldás. csak nem ismerem itt a könyvtárakat.
a másik új tapasztalat, hogy a nyolcadik kerület lakossága sokkal barátságosabb, mint a hetediké. mindig van valakinek egy kedves szava hozzám. ma reggel pl. azt mondta egy kedves fiatalember, hogy jó reggelt, majd kedves megjegyést tett a dekoltázsomra. bizos jól fogom magam érezni ott. magyarra fordítva: kurvaannyát az összes beszólogatós tahónak.
Címkék:
|